Örülünk, hogy egy újabb #questiongreennel térhetünk vissza, amely a szén-dioxid-leválasztás és -megkötés témáját járja körül.
A nyár egyre közelebb kerül, és az ünnepek már csak a sarkon vannak, és még soha nem voltunk ilyen közel ahhoz, hogy élvezhessük gyönyörű francia tengerpartjainkat.
Franciaország számos korallnak ad otthont, különösen tengerentúli területein. Ezek a korallok nagyon fontosak a biológiai sokféleség és az emberiség számára, mivel számos tengeri faj számára biztosítanak élőhelyet.
Fabrice Amedeo hajós és újságíró kijelentette, hogy "egy négyzetkilométernyi zátonyon annyi faj él, mint a francia szárazföld teljes partvonalán". Ma a Nagy-korallzátony 350 000 km² területet foglal el, de sokkal kevesebb korall található benne, mint 30 évvel ezelőtt. Amellett, hogy a biológiai sokféleségre nézve komoly veszélyt jelent, a szén-dioxid megkötésének egy természetes forrásával is kevesebb, ami segíthet elérni az éghajlati céljainkat.
Az elmúlt 30 évben a Nagy-korallzátony korallállományának csaknem fele eltűnt. Ez tragédia a biológiai sokféleség szempontjából. A korallzátonyok a tengeri állatvilág közel 25%-ának nyújtanak élőhelyet, annak ellenére, hogy az összes zátony teljes felülete a teljes tengeri környezetnek csupán 0,25%-át teszi ki. Összehasonlításképpen, a korallzátonyok növény- és állatvilágának változatossága megegyezik Amazónia vagy Új-Guinea trópusi erdeinek változatosságával. Ez a biológiai sokféleség, amely oly értékes a földi élet egyensúlya szempontjából, az emberiség számára is alapvető erőforrás. A korallzátonyok a bennük élő fajoknak köszönhetően közel 500 millió embernek, köztük 40 millió halásznak biztosítanak megélhetést.
De ha a korallok pusztulnak, az nagyrészt az emberi tevékenység és az éghajlatváltozás miatt van. 1998 óta megjelent a korallfehéredés néven ismert jelenség. Ez a jelenség különösen intenzív volt, 2016-ban, 2017-ben és 2020-ban nagyon erős epizódokkal. Becslések szerint a fehéredés mára elérte a Nagy-korallzátony 98%-át.
A világ korallállományának nagy részének elvesztése azonban nem áll meg itt. A korallok szénforrásként és szénelnyelőként is működnek. A világ koralljainak nettó mérlege azonban egyértelmű: évente 68-88 megatonna szén-dioxidot kötnek meg, ami olyan országok kibocsátásának felel meg, mint Marokkó, Izrael és Görögország. Az összehasonlítást tovább folytatva, a világ korallállományának mintegy 50%-ának elvesztése esetén évente 1,75 milliárd fát kellene ültetni ahhoz, hogy évente ugyanannyi szenet lehessen megkötni (feltételezve, hogy egy fa évente átlagosan 25 kg CO2e-t köt meg). Ez megfelelne a franciaországi fák 15%-ának megfelelő mennyiségű fával való bővítésnek. A korallok tehát több szerepet játszanak a jövőnkben, és itt az ideje, hogy valódi lépéseket tegyünk a megőrzésük érdekében, különben egyre nehezebb lesz elérni a szén-dioxid-semlegességre vonatkozó célkitűzéseinket, sőt, a világ azon részeinek túlélését is, amelyek a korallzátonyok által védett ökoszisztémáktól függenek.