Joe Biden - ellentétben elődjével, Donald Trumppal, aki kiléptette az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből (2015) - mintegy negyven állam- és kormányfőt hívott meg április 22-én csütörtökre és 23-án péntekre, hogy megvitassák az éghajlatvédelmi kérdéseket. A csúcstalálkozóra néhány hónappal a novemberre tervezett COP 26 előtt kerül sor Skóciában.

Joe Biden célja, hogy helyreállítsa az amerikai hitelességet klímakérdésekben egy olyan időszakban, amikor számos ország egyre ambiciózusabb vállalásokat tesz, különösen Európában, és még Kína, Washington nagy riválisa is nemrégiben bejelentette, hogy 2060-ra szén-dioxid-semlegességre törekszik. Emlékeztetőül: Kína és az Egyesült Államok klímakérdéssel kapcsolatos lépéseit a polgárok és a szakértők egyaránt nagy figyelemmel kísérik, mivel a Nemzetközi Energiaügynökség adatai szerint a fosszilis tüzelőanyagokból származó CO2-kibocsátás 28%-áért, illetve 15%-áért felelősek (más üvegházhatású gázok kibocsátását is figyelembe kell venni).

Hivatalba lépésekor Joe Biden úgy döntött, hogy John Kerryt, az Egyesült Államok korábbi külügyminiszterét és a párizsi megállapodásról szóló tárgyalásokon az amerikai delegáció főtárgyalóját nevezi ki kifejezetten az éghajlatváltozás kérdésével foglalkozó megbízottjának.

John Kerry az elmúlt napokban meglátogatta kínai kollégáját, Hszie Zenhua-t is. Hszie Zenhua, aki 2015-ben szintén a kínai delegáció tagja volt, szintén nyugdíjba vonult, hogy a kínai kormány különleges éghajlatvédelmi megbízottjaként tevékenykedjen. A két férfi kijelentette, hogy együtt kívánnak működni az éghajlati kérdésekben, és ígéretet tettek arra, hogy "a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban" lépnek fel.

Ezek a nyilatkozatok néhány nappal a kínai elnök részvételének megerősítése előtt hangzottak el.

Az Obama-kormányzat alatt az Egyesült Államok vállalta, hogy 2025-ig 26-28%-kal csökkenti kibocsátását a 2005-ös szinthez képest. Míg Donald Trump módszeresen aláásta a Barack Obama által hozott környezetvédelmi intézkedéseket, addig Joe Biden azt tervezi, hogy országát az éghajlatváltozás elleni küzdelemben vezető szerephez juttatja. Az Egyesült Államok 46. elnöke a párizsi megállapodáshoz való visszatérés mellett az elmúlt hetekben hatalmas, 2000 milliárd dolláros infrastrukturális beruházási terveket mutatott be, amelyek jelentős részét az ökológiai átállásra szánja (170 milliárd dollár az elektromos járművekre, 100 milliárd dollár az elektromos hálózatokra stb.).

Végül a csúcstalálkozón Joe Biden bejelentheti, hogy 2030-ig a 2005-ös szinthez képest 50%-kal csökkenteni kell a kibocsátást. Ez a törekvés annál is inkább igényes, mivel az USA gazdasága nagymértékben függ a fosszilis tüzelőanyagoktól, amit jól mutat, hogy az elmúlt években a világ vezető olajtermelője volt.

A francia nemzetgyűlés április 17-én, szombaton fogadta el a másik aktuális témát, az éghajlatról és az alkalmazkodóképességről szóló törvényt. Az emblematikus intézkedések között szerepel az ökocídium bűncselekményének bevezetése, amely a környezetnek hosszabb időn keresztül okozott "súlyos és tartós" károkat bünteti, valamint bizonyos belföldi légi összeköttetések megszüntetése, ha az alternatíva a 2,5 óránál rövidebb vonatút (a Polgári Klímaegyezmény a 4 óránál rövidebb alternatívák esetén tiltást javasolt, ami a francia belföldi összeköttetések még nagyobb részét megszünteti).

Egy másik kiemelkedő pont, hogy a "termál lakásoknak" minősülő - F és G kategóriájú - lakások bérbeadása 2028-tól tilos lesz, és 2034-től az E kategóriájú ingatlanok is érintettek lesznek.

A szenátusnak júniusban kell megvizsgálnia a szöveget, mielőtt valószínűleg visszatérne a Közgyűléshez a végső szavazásra.

A törvény tartalmán kívül megnéztük a Haut Conseil pour le Climat* (HCC), a miniszterelnöknek alárendelt független tanácsadó testület véleményét is, amely módszertani szempontból értékeli a törvény "éghajlati" hatását. Az elkövetkező években a HCC ajánlásai új elemzési keretet adhatnak a hatóságok számára.

Bár a HCC elismeri az éghajlatváltozásról és az alkalmazkodóképességről szóló törvény hatásvizsgálatában elért eredményeket (hivatkozás a Nemzeti alacsony szén-dioxid-kibocsátási stratégiára** - SNBC, a kibocsátásokra vonatkozó intézkedések számszerűsítésére irányuló erőfeszítések), számos korlátra mutat rá, és különösen a következő intézkedéseket ajánlja:

• a törvényben foglalt intézkedések hatásának értékeléséhez használt módszertanok és feltételezések átláthatóságának javítása
• mennyiségileg és minőségileg értékeli a törvényjavaslatnak az SNBC fő mutatóira gyakorolt hatását, és meghatározza, hogy az hogyan viszonyul a következő évekre (2033-ig) meghatározott szén-dioxid-kibocsátási költségvetésekhez.
• figyelemmel kíséri az intézkedések végrehajtását, gondoskodik a szükséges kiigazítási mechanizmusokról és értékeli az elért eredményeket

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentésére és a szabályozási keret szigorítására - különös tekintettel a kibocsátások elszámolására és közzétételére - való tekintettel elképzelhető, hogy a kormányzati döntéseket és jogszabályokat egyre inkább az éghajlatra gyakorolt hatásuk szempontjából fogják vizsgálni.

Ebben az összefüggésben úgy tűnik, hogy kialakulóban van a kormányzati fellépés kiegészítő olvasási hálója, amely különösen az éghajlati referencia-mutatók meghatározását és az állami döntések - éghajlattal kapcsolatos vagy nem éghajlati jellegű - hozzájárulásának a priori és a posteriori értékelését foglalja magában az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzésekhez. Bár az éghajlati mátrixot még nem integrálták teljes mértékben a döntéshozatali és ellenőrzési folyamatokba, az éghajlat- és alkalmazkodóképességi törvény ebbe az irányba halad.

Bónusz: Az európai államfők jóváhagyták az Európai Unió üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentésére vonatkozó európai uniós célkitűzések felfelé történő felülvizsgálatát, amelyet az európai parlamenti képviselők kezdeményeztek 2020 végén. Ez a döntés 55%-ra emeli a kibocsátáscsökkentési célt az 1990-es szinthez képest, ami jobb, mint az eddig kitűzött 40%. Az elkövetkező hónapokban több mint ötven rendeletet és irányelvet is módosítani fognak, hogy az EU jogszabályi keretét összhangba hozzák ezekkel a megújított célkitűzésekkel.