A válasz abban rejlik, hogy a MACF az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerhez (EU ETS) kapcsolódik. Ez a szén-dioxid-piac az európai vállalatok kibocsátását szabályozza az üvegházhatású gázok kibocsátásának (kibocsátási egységeknek) a felső határ és a kereskedelem rendszere révén. Jelenleg az EU teljes kibocsátásának közel 40%-át fedi le.

Az EU ETS "az egyes tevékenységekből származó üvegházhatású gázokkal foglalkozik, és olyan kibocsátásokra összpontosít, amelyek nagy pontossággal mérhetők, jelenthetők és hitelesíthetők" (Európai Bizottság).

Mindazonáltal az európai piacot érintő egyes tevékenységek nem tartoznak a MACF hatálya alá, amint azt az alábbi táblázat szemlélteti.

A MACF által lefedett ágazatok jelenleg a legnagyobb kibocsátókra korlátozódnak. Ez a lista más iparágakra is kiterjeszthető, amint a mechanizmus 2026-tól teljes mértékben életbe lép. Felmerül a kérdés, hogy ez a mechanizmus miért nem vonatkozik az európai szén-dioxid-piac (ETS) egyes ágazataira vagy más (ETS-en kívüli) ágazatokra, például a textiliparra és a kozmetikai termékekre.

Például a műanyagok, amelyek 2019-ben a globális kibocsátás 3,4%-áért felelősek lesznek (OECD), nem szerepelnek a MACF-ben.

Az EU ETS hatálya alá nem tartozó, alacsony szén-dioxid-kibocsátású ágazatok

Több lehetséges magyarázat is van arra, hogy egyes iparágak miért nem tartoznak az ETS hatálya alá. Úgy tűnik, hogy az alacsony kibocsátású ágazatok ki vannak zárva a szén-dioxid-piac hatálya alól. Ilyen például a kozmetikai ágazat, amely a becslések szerint a globális kibocsátások 0,5-1,5%-át teszi ki, ami lényegesen kisebb arány, mint a nehéziparnak (fémipar, cementipar stb.) tulajdonított részarány.

A kozmetikai termékek életciklusának különböző szakaszai azonban nem egyformán hatnak a környezetre. A szén-dioxid-kibocsátás főként a termékek csomagolásából (amely a műanyag és/vagy a papír és karton ágazaton keresztül az ETS hatálya alá tartozik) és használatából származik. A gyártási szakasz, beleértve az energiafogyasztást is, az összes kibocsátás legfeljebb 5%-át teszi ki (Quantis, Make Up The Future). Ezért érthető, hogy az ETS (és így a MACF), amely történelmileg a gyártási fázisban keletkező kibocsátásokra összpontosított (kivéve a légi és tengeri közlekedést), nem a legmegfelelőbb eszköz az ebből az ágazatból származó szén-dioxid-kibocsátás szabályozására.

Bizonyos erősen versenyképes iparágak is részesülhetnek egyfajta védelemben: elkerüljük, hogy hátrányos helyzetbe kerüljenek a szén-dioxid-árképzés hatálya alá nem tartozó, nem európai versenytársakkal szemben.

Ez a helyzet például a tengeri szállítással, amelyet teljesen kizártak az ETS-ből, majd 2024-től részben bevonták. A harmadik országba irányuló vagy onnan induló utak a kibocsátások 50%-át, míg az EU-n belüli utak (az EU-n belüli indulási és érkezési pontok) 100%-át fedezik. Mivel kevés ország szab szén-dioxid-árat a tengeri szállításra, az Európai Unió nem vette bele az ETS-be, hogy elkerülje az európai szereplők büntetését.

Van egy másik oka is annak, hogy bizonyos ágazatok nem tartoznak az ETS és a MACF hatálya alá: a termelési fázishoz kapcsolódó szén-dioxid-kibocsátás pontos mérésének nehézségei.

A textiltermékek jó példa erre: a szén-dioxid-kibocsátás jelentős részét teszik ki (a legmagasabb adatok szerint a globális kibocsátások akár 10%-át), de a gyártási fázisban keletkező kibocsátásokat bonyolultabb mérni. A kibocsátások pontos mérése az európai szén-dioxid-piac egyik fő kritériuma.

A textilipar szénlábnyomának mérése a gyártási fázisban részt vevő szereplők sokaságával és sokféleségével magyarázható, amint azt az alábbi ábra szemlélteti. Például egy 100% pamutból készült kabát ázsiai gyártása esetén a termék átalakítása a nyersanyagok visszanyerése után a ruházati cikk életciklusa során kibocsátott mennyiség 50%-át teszi ki. Ráadásul a nyersanyag-átalakítási fázis 4 különböző szakaszra oszlik (fonás, szövés, kikészítés, ruhakészítés), amelyek gyakran több országban zajlanak, ami megsokszorozza a közbenső szállítási fázisokat és azon kapcsolatok számát, amelyekből a kibocsátási adatokat le lehet kérdezni.

Egyes iparágakra - például a kozmetikai és a textiliparra - más környezetvédelmi szabványok is vonatkoznak (az EU ETS-en kívül), amelyek célja többek között a szén-dioxid-kibocsátás szabályozása. Ez a helyzet például a franciaországi AGEC-törvény esetében. A körforgásos gazdaságra vonatkozó hulladékellenes törvény célja, hogy támogassa a termelési és fogyasztási szokások megváltoztatását a társadalmunk környezeti hatásainak csökkentése érdekében.

Az AGEC-törvény célja a hulladék és annak a biológiai sokféleségre és az éghajlatra gyakorolt káros hatásának korlátozása, és ennek a politikának hozzá kell járulnia a különböző tevékenységek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentéséhez azáltal, hogy véget vet az eldobható műanyag használatának, javítja a fogyasztók tájékoztatását (pl. javíthatósági index), szolidárisan támogatja az újrahasználatot és küzd a programozott elavulás ellen.

Az EU Hivatalos Lapjában nemrég jelent meg egy másik európai rendelet (2023/1115), amelynek célja az erdőirtás korlátozása 2023-ban. A rendelet 2020. december 31. után megtiltja azon termékek forgalmazását vagy exportját, amelyek előállítása hozzájárult az erdőirtáshoz vagy az erdők degradációjához (Ökológiai Átállás Minisztériuma...). Az új környezetvédelmi szabvány közvetlenül érinti a legkülönbözőbb ágazatokat, mint a kakaó, a gumi és a fabútorok. Az erdők megőrzésének elősegítésével ez az európai szabvány a globális felmelegedés elleni szélesebb körű küzdelem része is: az erdőirtás elleni küzdelemmel megvédjük a természetes szén-dioxid-tároló kapacitásokat, és segítünk a szén-dioxid-semlegesség elérésében.

A MACF által lefedett ágazatok definíció szerint az európai szén-dioxid-piac (SEQE) által már lefedett ágazatok. Ezeket az ágazatokat azért választottuk ki, mert a globális kibocsátások jelentős részét teszik ki, és pontosan kiszámíthatóak.

Az energiaigényes iparágak (amelyek szerepelnek az EU ETS táblázatában) 2019-ben az Európai Unió kibocsátásának 22%-át fogják kitermelni (Európai Bizottság). A World Steel Association szerint az acélgyártás 2020-ban a globális CO2-kibocsátás 7-9%-át teszi majd ki. A GCCA (Global Cement and Concrete Association) szerint a cementgyártás az éves globális CO2-kibocsátás 7%-át fogja kitenni.

A leginkább energiaigényes ágazatok általában nagy szén-dioxid-kibocsátók, akár a fosszilis tüzelőanyagok (gáz stb.) közvetlen használata, akár a nagy szén-dioxid-kibocsátású villamos energia fogyasztása révén, mint például Kínában, ahol a szén központi szerepet játszik a villamosenergia-termelésben.

Végül, a MACF által lefedett ágazatok listáját figyelemmel kell kísérni, mivel a következő néhány évben új iparágak, például a műanyag és az üvegipar is bekerülhet.