Ahogy a neve is mutatja, a szénadó célja a szén megadóztatása, vagyis olyan termékek megadóztatása, amelyek előállítása CO2-kibocsátást eredményez, ami a bolygó felszíni hőmérsékletének emelkedése és az ebből eredő éghajlati zavarok fő oka.

A mai napig kevéssé vették figyelembe ezeket a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó negatív következményeket vagy externáliákat . Az üvegházhatást okozó gázok (ÜHG-k) kibocsátása - köztük elsősorban a CO2 - jelenleg kevéssé szabályozott, ami azt jelenti, hogy a szén-dioxid ára implicit módon közel 0.

Itt jön a képbe a szén-dioxid-árképzés, amelynek egyik eszköze a szén-dioxid-adó, valamint az EU-ban létező kibocsátási kvóták (vagy a szennyezéshez való jogok ) piaca.

Azáltal, hogy ezek a mechanizmusok árat szabnak a szén-dioxidra, árjelzést küldenek a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak, büntetik a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó árukat és szolgáltatásokat, és a tőkét (beruházásokat, fogyasztást) a kevesebbet kibocsátó áruk és szolgáltatások felé irányítják. A kormányok által e mechanizmusokból származó bevételek pedig növelik a kormányok rendelkezésére álló forrásokat az energetikai és ökológiai átállás megvalósításához.

Az Európai Unió határain kivetett szén-dioxid-adónak több célja is van:

• Az EU-ba irányuló, a legtöbb szén-dioxidot kibocsátó export büntetése (az elképzelés szerint az európai normáknál nagyobb szén-dioxid-kibocsátású importot kell büntetni).
• Az egyre szigorúbb és költségesebb környezetvédelmi szabályozásoknak alávetett európai vállalatokat egyenlő feltételek közé helyezni az EU-n kívüli vállalatokkal, amelyek gyakran kevésbé szigorú keretrendszer előnyeit élvezik, ami lehetővé teszi számukra, hogy alacsonyabb költséggel termeljenek. A cél tehát a "szénátszivárgás" korlátozása, amely kifejezés a legnagyobb CO2-kibocsátású iparágak áthelyezésére utal.
• A CO2-kibocsátásra valamilyen alsó árat kell kivetni.

Az Európai Parlament képviselői által kezdeményezett projekt hamarosan az Európai Bizottság kezébe kerül, amely júniusban fogalmazza meg javaslatát, majd ezt követően a tagállamok elé kerül. Ez a határ menti szén-dioxid-adó 2023-ban léphetne hatályba.

A szén-dioxid-adót egy másik mechanizmus, az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) összefüggésében kell vizsgálni, amely már hatályban van az Európai Unióban.

A 2005-ben elindított rendszert "szennyezési jogok" piacának is nevezik, mivel a rendszer általános lényege, hogy évente maximális mennyiségű CO2-kibocsátást (kvótákat) osztanak ki a legtöbb CO2-t kibocsátó ágazatok (acél, vegyipar, villamosenergia-termelés, építőipar) között. A kvóták teljes száma minden évben csökken a kibocsátáscsökkentési célok elérése érdekében.

Ha egy vállalat több kibocsátást termel, mint amennyi kibocsátási egységet kiosztottak neki, akkor a különbözetet meg kell vásárolnia, ami egyenlő a büntetéssel.

E mechanizmus lényege inkább a CO2-kibocsátás maximális szintjének korlátozása a kibocsátási egységek szűkösségének megszervezésével, ami meghatározza a CO2 piaci árának egyensúlyi szintjét.

Az európai kibocsátáskereskedelmi rendszerben a kibocsátási egységeket kétféle módon osztják szét az érintett vállalatok között:

• Ingyenes kiosztás a külföldi versenynek kitett ágazatok (különösen acél, cement) számára
• Az egyéb vállalatok számára (különösen a villamosenergia-ágazatban) kiírt árverések adóbevételeket generálnak a kormányok számára. Az ezekből az árverésekből származó kormányzati bevételek 2019-ben közel 14 milliárd eurót tettek ki, amelynek legalább a felét éghajlattal vagy energiával kapcsolatos célokra kell fordítani, ahogyan azt az ETS-t létrehozó európai irányelv előírja.

A kvótarendszer korlátaival szembesülve az EU számos intézkedést hozott, nevezetesen a piacon forgalmazott CO2-kvóták árának emelését és az évente kiosztott kvóták felső határának gyorsított csökkentését (évi -2,2% az ETS 4. szakaszában, 2021 és 2030 között).

Nyilvánvaló, hogy ez a két mechanizmus kiegészíti egymást. Néhány európai parlamenti képviselő a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának eltörlését szorgalmazza, amelynek célja a fent említett szénszivárgás korlátozása, amelyre a szén-dioxid-adó bevezetése esetén már nem lenne szükség.

A szén-dioxid-adó más formái is léteznek több európai országban, például Svédországban, ahol a fosszilis tüzelőanyagokra (üzemanyag, fűtőolaj) vetnek ki szén-dioxid-adót, az Egyesült Királyságban, sőt Franciaországban is (2014 óta).

Az Európai Unióból nemrégiben kilépett Egyesült Királyságban a 2013-ban bevezetett szénadó következtében drasztikusan csökkent a szén részesedése az energiatermelésben (a 2012-es közel 40%-ról 2019-re kevesebb mint 2%-ra*), és jelentősen nőtt a megújuló energiaforrások aránya. Gyakorlatilag ez az adó minimális szén-dioxid-árat szab ki a villamosenergia-termelők számára, amely idővel emelkedni fog.

Franciaország esetében ez az energiatermékekre (földgáz, szén) kivetett adók kiszámításánál figyelembe vett szén-dioxid-komponens, amelyet a törvény rendszeresen növelni fog. A francia kormány 2018-ban ennek az adónak a gyorsított emelését tervezte, ami a sárgamellényes válság kirobbanását okozta. Bár a kormány úgy döntött, hogy törli ennek az adónak az emelését, ez mégsem tűnt el mindezért.

Amint azt az európai szintű viták is mutatják, a CO2-kibocsátás forrásainak meghatározása központi szerepet játszik az éghajlatváltozás kihívásainak megértésében. Ez az első lépés a Franciaország és az EU által vállalt kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, az éghajlatváltozás korlátozására.

Ezért hozta létre a Keewe a Carbon Photo-t, hogy ügyfeleink könnyen mérhessék üvegházhatású gázkibocsátásukat, ami az első lépés a vállalat alacsony szén-dioxid-kibocsátású átállásának megkezdéséhez és számos előnyének kiaknázásához: a márka megerősítése, piaci részesedés megszerzése, a jövőbeli szabályozási változások előrejelzése, a munkáltatói elkötelezettség iránt fogékony új tehetségek bevonzása.

Ha többet szeretne megtudni, lépjen kapcsolatba velünk a climat@keewe.eu címen.